Erica világa – idézetek 10.

Azt mondják, az élet pillanatok lánca: nagy és kicsi, örömteli és tragikus pillanatoké. Ezek formálják az életünket, és adnak neki jelentést; ezek miatt vizsgáljuk a megtett utunkat, és az előttünk állót.

Tudja, a balinézek filozófiáját úgy hívják: tri hita karana. A boldogságuk kulcsa az élet egyensúlya. Nincs szükségem munkán kívüli életre. Nem vágyom más életre a jelenlegin kívül. Hisz nem ez a boldogság definíciója? Talán. Tudja, Tom, tapasztalatom szerint előbb vagy utóbb az élet ránk talál akár akarjuk, akár nem. Mindazonáltal én nem állok az útjába.

Bármilyen legyen is múltad, jövőd még makulátlan. (Melanie Gustafson)

Mit jelent, ha a történelem megismétlődik? Azt jelenti, nem tanultunk belőle.

Mások megmentése nem törli el a bűntudatát. Maximum eltereli a figyelmét, és mikor Sarah visszatért, feltámadtak a régi érzések, nem igaz? Nincsen saját élete. Annyira gyűlöli önmagát, hogy ott van, ahonnan indult.

Mit magadnak nem kívánsz, azt ne cselekedd mással sem! (Hillel)

Az univerzum valahogy kijavítja magát.

Időnként az élet olyan útelágazás elé állít, amikor kénytelenek vagyunk lehetetlen opciók közül választani. Haladjunk tovább? Vagy forduljunk vissza? Melyik a helyes út? Honnan tudhatnánk? Mikor egy lehetetlen döntést kell meghoznunk, mikor muszáj választanunk, hogyan döntsünk? Hogy lehetnénk biztosak abban, hogy nem fogjuk megbánni?

Tudja, gyakran a testünk hamarabb felismer dolgokat nálunk. Ez mit jelent? Hogy néha vannak dolgok, amiket magunk elől is eltitkolunk. Mert nem vagyunk rá felkészülve, vagy mert rettegünk a felismeréstől. De a testünket nem könnyű átverni.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. (Antoine de Saint-Exupery)

Szerintem két féle ember létezik: aki a biztos, praktikus utat járja, és aki kockáztat – aki a saját útját alakítja. Te melyik vagy? Én biztosra megyek. Legalábbis eddig így volt. Míg te fel nem fordítottál mindent.

Mi jár most a fejedben? Rajtad gondolkodtam. Mi van velem? Hogy igazad volt, tényleg gyáva vagyok. Miért vagy gyáva? Mert igazából nem vagyok őszinte. Nem mindenben. Mindenkit bátorságra biztatok, bezzeg én nem tudok bátor lenni. Próbáld meg!

Korán keltél. Tudod, felébredtem, és azon gondolkodtam, hogy tegnap minden út ide vezetett vissza, ugye? Azt mondtad, ez egy játék, de… Szerintem ez metafora. Az erdő a kihívás, tudod, hogy elfogadjam-e az állást, a biztos utat válasszam-e, vagy… harcoljak a cégemért, és a saját utam alakítsam? Egy próbát megér. A lecke: Járd a saját utad! Ilyen egyszerű? Maga kért térképet, Erica, de a térkép végig magánál volt. A térkép magában van, az érzések az úti jelzések, amik megsúgják, mikor balra, és mikor jobbra. Gyakran nem figyelünk rájuk, mert ez nehéz, és ijesztő, és megfeledkezünk róla, hogy nem vezet más út a boldogsághoz, mint amit magunk vágunk magunknak.

Én nem hagyom el a süllyedő hajót. Szóval inkább megfulladsz? Jó, rossz metafora volt, de a lényeg, hogy nincs vége, amíg nincs vége.

Úgy mondják, a szerencse forgandó. Napokig, hetekig, hónapokig vánszorgunk a sötétben, mígnem hirtelen valami megváltozik, és örömmel ébredünk fel egy szebb jövő reményében.

Az élet, azt mondják, olyan mint a hullámvasút. Azt mondják, akkor értékeled, amid van, ha elveszíted, vagy ha fellép a veszélye, hogy elveszítheted.

Olyan akarok lenni- aki tud kötődni. A viselkedési minta megváltoztatása nehéz dolog, Adam. Igen, tudom. Nehéz túllépni a berögződéseken. Mert így szembesülünk azzal, miért is fejlesztettük ki ezeket a szokásokat. És én miért? Tessék! Ez meg minek? Segít felszínre hozni az érzéseit. Amik ki akarnak törni, csak nem tudnak. Arra kérem, teljes erővel üssön erre az ütővel. – Üssem? – Igen. És ütés közben nyissa ki a száját, és mondja el bármit is érez! Úgy érzem ez hülyeség. Jó, akkor üssön, és mondja ezt! Ez hülyeség. Még egyszer! Erősebben! Sajnálom, Dr. Tom, de ez tényleg hülyeség. Nevetséges, és nem segít. – Adam! – Nem. Hát jól van, akkor tegyük ezt el későbbre!

Nos, most a mintákról van szó, amiket nem tud megszakítani, míg fel nem ismeri őket, s létrejöttüknek okát. Miért akar elmenni? Csak. Megint úgy érzem, mintha… Megfulladnék. Nem kapok levegőt. Ki kell jutnom. És így érezte magát az imént Beatrice-el, igaz? Nézzen ide! Visszament, és szembenézett a történtekkel. Most az érzéseivel kell szembenéznie. Így szakítja meg a mintát. Dr. Tom, én nem akarom ezt csinálni. Nézzen szét, és mondja el, amit érez! Próbálja meg! Hátha segít. Mérges vagyok rá. Mit mond a mérge? Hagyj békén! Jó. Ne kérd, hogy meghallgassalak! Ne hibáztass! Nem vagyok a barátod! Nem vagyok a férjed! A fiad vagyok! Hagyj magamra! Hadd legyek a fiad! Semmi baj, Adam. Jól van. Mindig amikor elmondott valamit, hozzám jött, elmesélte, milyen szar az élete. Nem tudtam érte mit tenni. Nem tudtam segíteni. Nem tudtam megadni, ami kellett. A gyermeke volt, Adam, és olyan érzelmi szükségletek fojtogatták, amik nem Önnek szóltak. De túlélte. És a félelem, hogy megfullad, ha érzelmileg közel enged magához valakit, erre már nincs szüksége. El kell ezt engednie.

Azt mondják, a szerencse forgandó. Egy olyan világban, ami állandóan forog, az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, azok az érzéseink. A szeretetünk, az eltitkolt félelmek, a letagadott fájdalmak. Adj nekik hangot! És a jutalmad: nyugodt gondolatok, és egy békés szív.

Azt mondják, az élet olyan, mint a hegymászás. Folyamatosan tesszük egyik lábunk a másik után. Eltévedünk, elesünk, visszafordulunk. És olykor minden egyes lépés küzdelem, mígnem egyszer biztos helyre érkezünk, ahol megállhatunk, kifújjuk magunkat, és felnézünk.. És meglátjuk, meddig jutottunk, és rájövünk, milyen gyönyörű is ez. És akkor hirtelen az égbolt felragyog, és a világ minden szépsége elénk tárul, és mély, el nem múló hála tölt el minket mindenért, amit kaptunk, és amik vagyunk.

Dr. Tom azt mondaná, a nehézségek közt rejlik a lehetőség.

Még ha nem is igaz; ha minden, amit átéltem, nem is volt igaz, engem megváltoztatott. És ez igaz. Mindenre emlékszem, Leo. Minden leckére, jóra és rosszra, minden győzelemre, minden vereségre. És egyszerűen nem… Nem dobhatom ezt el. Nem dobhatom el az életem. Inkább élek, próbálkozom, és bukom el, semhogy feladjam. Átment, Erica. Köszöntöm az Orvos képzésben. Ez egy vizsga volt? Igen. Nem mindenki való orvosnak, Erica, és így dől el, ki alkalmas. Ez egy próba. Épp ezért nem könnyű. És most, hogy Ön megfelelt, továbbléphet, hogy visszaadjon, hogy segítsen ugyanúgy, ahogy magán is segítettek. Ezért van ez a vizsga, hogy bizonyságot nyerjünk affelől, hogy a vizsgázó szilárd alapokon áll. Ön pedig az imént ezt bebizonyította. Mert ki tudott tartani önmagáért, mikor minden mást elszakítottak Öntől.

Azt mondják, az élet olyan, mint a hegymászás. Mind a csúcsra tartunk. És hogy mi vár ott ránk? El se tudjuk képzelni.