Erica világa – idézetek 13.

Minden beszélgetésből veszekedés tör ki. A kapcsolatok nehézkesek. Tudja, tudjuk ezt, és mégis azt reméljük, hogy minden egyes új személlyel örökké tartanak a mézeshetek. De nem tartanak. Nem lehet minden a végtelenségig egyszerű, Erica. Amit túl olcsón kapunk, azt nem becsüljük meg eléggé. (Thomas Paine) A kapcsolatok kihívást jelentenek számunkra úgy, ahogy nem szeretnénk kihívást, arra kényszerülünk, hogy olyan dolgokat vegyünk észre, amit nem akarunk, a partnerünkben és önmagunkban.

A nagy hatalom nagy felelősséggel jár. (Pókember)

a probléma az, hogy én… Nem tudom pontosan, hogy mit kellene tennem ezekkel a képességekkel. Mondtam magának, hogy ez a gyakorlat a képzés része. Élni a lehetőséggel, hogy tesztelje az eszközeit, ezáltal rájöjjön, hogy hová vezethetik és hogy mihez tud kezdeni velük.

Ez a lényeg. Nincs nagyobb jogunk boldogságot használni anélkül, hogy ne állítanánk elő magunk , mint ahogy nincs jogunk gazdagságot használni a megteremtése nélkül. (George Bernard Shaw)

Ez az egész nap katasztrófa volt,és ez az én hibám. Mintha csak az összes beszélgetést a rossz út felé tereltem volna. És én csak.. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Nem fog tudni megálljt parancsolni, ha nem jön rá először is arra, hogy mi az, amit tesz.

Tudja, talán nem is a beszélgetésekről szól ez az egész. Talán inkább arról, hogy mi irányítja őket.

A nagy hatalom nagy felelősséggel jár. Miért? Mert a hatalom illúzió. A vágy, hogy engedjünk neki, gyengeséget jelent, az ego dolga. És az a helyzet, hogy valójában, mikor hatalmad van, csak a kötél a tiéd, amivel felkötheted magad.

Ébredtél már fel egy álomból, és voltál bizonytalan és zavart, mintha az álom mondani akart volna valamit, amit nem akarsz tudni? Így jó mélyre visszalökted a gondolatokat, amiket előhozott, hogy ne kelljen látnod vagy rágondolnod, vagy tudnod, hogy ezek a gondolatok egyáltalán léteznek?

Amit érdemes tudni, azt nem lehet megtanítani. (Oscar Wilde)
.
Igazad volt, ellöktem Nataline-t, mert nem engedtem, hogy önmaga legyen. Miért csinálod ezt? Miért csináltam veled? Minden jól ment, amíg nem akartál egy nagy kockázatot vállalni, saját céget alapítani, és én visszafogtalak. De miért? Mármint Ethan, mi történik veled? Azt hiszem, megijedek. Az akadályokra, a praktikumokra gondolok. mindig találok okot, hogy nemet mondjak. Szerintem ez vagyok én, ilyen vagyok. Nem, nem igaz. Igazából nem ilyen vagy, Ethan. Mélyen belül van egy srác, aki bátor akar lenni. Aki, tudod, el akar indulni, és őrült dolgokat csinálni, és megküzdeni. És ott van a másik részed, az ijedt részed, amelyik mindig elcseszi a dolgokat. Akkor mit tegyek? Mondjam annak a részemnek, hogy fogja be? Nagyjából. Igen. És vedd észre, hogy miért van ez, és gondolj arra, mit veszthetsz, egy lakást, egy állást, vagy a nőt, akibe szerelmes vagy.

Mekkora hülye vagyok! Össze akartam hozni valakivel a múltban. Mit is képzeltem? Így megy ez. Néha el kell utazni, hogy meglássuk azt, ami végig az orrunk előtt volt. Ethan nem volt őszinte. Igaz? Ez volt a lényeg. Végül rájött, és csak ez számít. Nehéz volt rájönni. Ethan elrejti, ki ő valójában, ki akar lenni – és nagyon jól. Mind ezt tesszük, Erica, így védjük meg magunkat. Igaz? Tudja, elnyomjuk, amit igazából akarunk, és minél jobban fenyegetve vagyunk, annál inkább előjön. Nos, ami elvezet önhöz. Hozzám? Beszéljünk magáról, Erica! Arról, hogy mit csinál, mióta szakított Adammel. Adam nem akar velem lenni. Ez tény, és igen, nagyon fáj. De azt hiszem, nem kell leásnom, hogy megtudjam, miért borít ez ki. Azt hiszem, ez elég nyilvánvaló. Oké . Akkor mit fog tenni? Találok valakit, aki velem akar lenni. Nem is kell sokat keresnem, mert van is valaki. Mindannyiunkban ott a feszültség a között, akinek gondoljuk magunkat, és amit valójában érzünk, és akarunk, és igénylünk. Néha nehéz megkülönböztetni az igazat a hazugságtól. Kai? Mi az? Jól vagy?

Néha egyszerűbb megérteni a dolgokat, ha a saját szemeddel látod őket. Ez az életünk bemutatása. Az ajtók döntések, minden nap átlépjük a küszöböt, és megalkotjuk a jövőt, pillanatról pillanatra, lélegzetről lélegzetre, lépésről lépésre. És ez az ajtó? Az életünk, ha a River Rocknál maradtunk volna. És emögött? Az életünk, ha Ethanhez mentünk volna. És ez? Egy valóság, amelyikben Leo nem megy a pajtába aznap éjjel, és 2011-ben is életben van. De ez nem a mi valóságunk, nem számít, mennyire szeretnénk. És most itt vagyunk. Emögött az ajtó mögött Kai és dr. Fred nem mondják el, hogy mi lesz 2019-ben, és meghalsz. De emögött az ajtó mögött elmondják, és mivel tudod, mi történik 2019-ben, elkerülöd, és túléled. Ez a mi ajtónk. Ez az. Miért mondod el ezt nekem? Hogy ne engedd tovább, hogy a jövőd szabja meg a jelenedet. Mind tudjuk, hogy meg fogunk halni, de a dátum, a pontos pillanat rejtély, titok, és jó okkal. A tudás? Megváltoztatja a dolgokat. Azt, ahogy cselekszel, a döntéseket, amiket hozol. Teljesen a jelenben kell élned, anélkül, hogy a múlt vagy a jövő terhe nyomna. Köszönöm.

Titkok. Némelyik bátorít, erőt ad, mások kimerítenek, és elszívják az energiánkat. Néhány titkot vágyunk megosztani, de nem tudunk, mert félünk, hogy a következmények túl súlyosak lesznek. Vagy nem a mi titkunk, ezért nem mondhatjuk el.