Erica világa – idézetek 8.

Hallottál már Irvin Yalomról, Erica? Írt egy rendkívül hatásos könyvet. A Csoportterápiai megfigyeléseiről. És azt állapította meg: az empátia, mások tapasztalatai, önismeretfejlesztőek. Dióhéjban a csoport egy haladásra késztető erő. Olyan helyekre visz, hová magadban talán nem jutnál.

Teljesen őszintének lenne egy teremnyi idegen előtt elég nehéz. Így működik a csoport, Erica. Együtt dolgozunk, hajtjuk egymást. Segítjük egymást, kényszer nélkül.

Kapok valami utasítást? Mármint hogy jöjjek rá, mit kell tennem? Azt mondta, cselekedni akar, nem? Bele a közepébe. Csak vigyázzon, hogy a talpára essen!

Nem tudom, mit akar hallani. Ez nem egy teszt, Erica. Hát nyilván ezt elszúrtam. Csak azt nem értem, hogyan várhatjátok el tőlem, hogy jól csináljam. Maga kérte, hogy vágjunk bele. Jó, akkor belevágtunk, és én megbuktam. Erre akar kilyukadni? Nem vagyok elég jó ehhez, szóval… Maga így érzi? Nem tudom, hogy érzem. Ezt nem így látom.

Mikor először voltam, én hánytam. Szörnyen féltél. Én felhúztam a pajzsom, semmit nem akartam megmutatni magamból. Én… összezavarodtam.

Frusztrál ez a helyzet. És még? Ennyi. Át kell adnia magát az érzésnek, bármi is legyen az. Most csináltam. Mindnek, Erica. Nem tudom, mit vártok tőlem, jó? Ne zárkózz be! Kapaszkodj bele,
bármit is érzel most! Talán nem akarom érezni azt a bármit is, amit érzek, jó? Látja, Erica, ez lehet, hogy igaz. De ha nem néz szembe vele, attól még nem szűnik meg.

Azt mondtam magának, hogy készen állok. És hogy nem hagyom, hogy a félelmem visszatartson. És most mást sem érzek, csak ezt a borzalmas félelmet. Hogy nem tudok vállalkozást vezetni, nem tudok egyedül lenni, és nem tudom… nekem ez sem megy maga nélkül. És sajnálom, de… Én nem vagyok felkészülve erre. – Erica. – Még nem. Hát nem látja? Készen áll. Most bizonyította be. Mivel? A bőgéssel, meg a hülye érzéseimmel? Nem, azzal, hogy szembenézett velük. Beismerte előttünk. Nekünk. Önmagának. Jól van. Na és az, hogy kimondtam az érzéseimet, hogyan segít rajtam? Nos, a helyesebb kérdés most az: hogyan segít ez Adamen?

Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.

És Adam? Ő hogy van? Tanult magától, ahogy nyilvánvalóan maga is tőle. Gondolom, ez a csoportterápia lényege. Az egyik. Tudta előre, hogy így ki fogok borulni? Nem. Csak azt tudtam, hogy nem akar szembenézni az érzéseivel. Akár egy fazék víz – ha felcsavarja alatta a gázt, előbb-utóbb biztosan felforr.

Nyomás alatt készül a gyémánt. (George S. Patton tábornok)

Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha az életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni?

Tanulni annyi, mint felismerni, amit már régóta tudsz. (Richard Bach)

Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk.

A szemet szemért elv végén az egész világ megvakul. (Ghandi)

A sötétség felett csak a fény győzhet, nem még több sötétség. (Martin Luther King)

Azt hiszi, olyan leszek, mint maga, vagy mint Adam? Mert meg akarom védeni a bátyámat egy szörnyetegtől? És meg akarom menteni a vállalkozásomat? Egy lépést teszel azon az úton, de akkor is lépés. Utat nyit a folytatásra. És az erőszak az erőszak, akár fizikai, akár nem. Tudja, ha erőszakot követ el Jordannel, Brenttel, az talán megoldhat egy problémát, de sokkal súlyosabbakat hoz létre. És ha ellentmond az elveinek, azzal nemcsak a körülményeket változtatja meg, de önmagát is. És nem biztos, hogy tetszeni fog, amivé válik.

Némely dolgok igazak, akár akarjuk, akár nem. A gondolat kimondatik, a szót tett követi, a tettet pedig megszokás, ami később jellemez. És a jellemünk? Nos, a jellemünk lesz a sorsunk. Nehéz dolog magunkba nézni, és megvizsgálni a jellemünket. Helyesen cselekszünk majd akkor is, ha senki nem lát? Amikor nem elvárt? Amikor tényleg nehéz? Helyesen döntünk majd, csak mert úgy kell tennünk? Mert ilyenek vagyunk? Mert így helyes?

Halál – az élet ára. Tudjuk mind, és mégis a tagadásában élünk. De előbb-utóbb kénytelenek leszünk szembenézni a ténnyel, hogy sosem voltunk és nem is leszünk halhatatlanok. Felmerül hát a kérdés: hogyan élnél, ha tudnád, hogy meg fogsz halni?

Ne időzz a múlton, ne álmodozz a jövőrőI, összpontosíts elméddel a jelen pillanatra! (Buddha)

Erica, mindig van kiút. Csupán meg kell találni. A múltban élni kimerítő. És el kellett jutnom oda, hogy elfogadjam, a múlt elmúlt, és ha bárhova el akarok jutni az életben, a jelenre kell koncentrálnom. Olyan nehéz. A jelenben élni. Igen, nagyon nehéz. Mert az agyad mindenfelé járna. Mindenhol, bárhol, csak itt nem. Ott, ahol lenned kéne.

Egyik alkalommal… Mondtál valamit, ami megragadt. Megkérdeztem, félsz-e a haláltól, és azt mondtad, már megbékéltél vele. Ezalatt mit értettél? Egyszer meghaltam. Újraélesztettek, de… A mentősök szerint leállt a szívem, elmentem. Nem emlékszem, hogy elestem, de mikor lenéztem, mindenütt vér volt. Aztán mintha lebegtem volna magam felett. Tudod, mint a filmekben. Szóval ott vagyok, nézek le a testemre, és nem félek. Nyugodt sem voltam, csak szomorú. Hogy micsoda pazarlás! Az egész életem, amit tehettem volna… A következő, amire emlékszem, hogy felébredek a mentőben. Két napra rá találkoztam Dr. Tommal a kórházban.

Mikor először találkoztunk, teljesen megrekedtem. Visszahúzta a múltja. És ma reggel nem más tartotta vissza, mint a jövője. Vagy pontosabban az attól való félelme. Ez esetben, megyek és ki is élvezem a nap minden hátralévő percet. Mi a véleménye? Szerintem ez kitűnő terv.

Mintha az élet menne tovább. Mert megy is. Annyi jut, mint mindenkinek, Erica. Egy életet kap. És nem a hossza számít, hanem hogy mihez kezdesz vele.