Lélek: Energia-játszmáink

Folytatódik a Fénylámpás Klub adventi virtuális kalendáriuma a mai napon is. Előző alkalommal a szeretetnyelvek és az énismeret kapcsolata során szót ejtettem a hatalmi játszmákról. Most részletesebben is kifejtem, miről is szólnak ezek.

hatalmi játszma4 féle játszmát különböztetünk meg:

Van amelyik passzivitása által éri el a célját, és van amely agresszív viselkedése miatt váltja ki a figyelmet, ezáltal az energia felé irányítását.

Mikor szegény ént játszunk az az az eset, mikor lelkiismeret furdalást, bűntudatot vagy együttérzést akarunk kicsikarni a másikból, mit tett ő velünk, ez által ő ránk figyel, hogy oldja a benne keletkező feszültséget, és így megkapjuk a várva várt energiacsomagot tőle.

A vallató mechanizmus esetén kötözködünk, hibát keresünk a másikban, kritizálunk, aláássuk az önbizalmát a másiknak, zavarba hozzuk őket, hogy ezáltal arra késztessük őket, hogy bezáródjanak és elbújjanak, félve a támadástól.

Megfélemlítőként testi vagy csak szóbeli eszközökkel bántalmazzuk áldozatunkat, ezáltal mint egy skalpot elnyerve tőle az erejét. A másik ezáltal eljászthatja a szegény én szerepét, milyen rossz is neki.

Zárkózottként arra apellálunk, hogy kíváncsiságot, érdeklődést keltsünk másokban, és a felénk irányuló aggódó kérdezgetésekből, vigasztalásokból leszüreteljük a termést (energiát).

Egyik szerep vonzza a másikat, hisz mindegyik esetben szükség van egy alá- vagy fölérendelődő magatartásra, egy passzív és egy aktív szereplőre.

Így harcolunk egymással nap mint nap, konfliktusokat generálunk, oda vissza megtoroljuk az energiavesztésünket, mikor melyik szituációban vagyunk.

Életünk során mindegyik játszmában részt veszünk, bizonyos szituációkban alkalmazzuk oda-vissza őket, de általában van egy nagyon jellemző, amit legtöbbször alkalmazunk.

Amikor ezt felismerjük magunkban, és tudatosítjuk, hogy ezek szerint energiára van szükségünk, választhatunk másképp, és feltöltekezhetünk energiával a Forráson keresztül is.

Van választásunk

Az Univerzum energiából áll, mi is azok vagyunk. Tehát az energia körül vesz minket. Minden lény, így az emberek is összekapcsolódnak egy fő energiaforrással, melynek a részét képezik. Az energiáért való harcok az emberek között akkor jönnek létre, mikor valami oknál fogva ez az összeköttetés, kapcsolat megszakad.

Ez többnyire akkor következik be, mikor stresszes állapotba kerülünk, bizonytalanság érzés vesz erőt rajtunk, magányosnak érezzük magunkat, és képtelennek tartjuk magunkat az elébünk jövő dolgok megcselekvésére.

Mivel gyermekként úgy érzékeltük a világot, hogyha sírunk, ha felhívjuk valamilyen módon magunkra a figyelmet, akkor minden egyszeriben megoldódik, megkapjuk, amire vágyunk, azt az energiát, azt a szeretetet, ami az életünkhöz szükséges, így automatizmussá vált bennünk, és minden alkalommal tudattalanul is ezt a mintát húzzuk ki a kalapból. Párkapcsolatban és munkahelyen is gyereket játszunk, nem éljük meg a teljességünket, hanem mástól tesszük függővé a boldogságunkat.

A gyermekeknek figyelemre, szeretetre van szükségük, hogy egészségesen fejlődhessenek, és egész emberként vehessenek majd részt a világunkban. Viszont meg kell tanítanunk nekik, miután mi is megtanultuk, hogy ezt mindig megkaphatják, bármely pillanatban az életükben, csak vegyék észre a körülöttük lévő energiamezőt. A növények, a természet és a dolgok szépségét meglátva összekapcsolódhatunk ezzel a mezővel. Beszippanthatjuk, magunkba szívhatjuk az energianektárt, mely mindig elérhető távolságra van számunkra.

egységben az erő

Amint szembenézünk önmagunkkal, és azzal hogyan manipulálunk másokat az energiájuk megszerzése érdekében, megvizsgáljuk, hogy gyerekkorunkban mit láttunk a szüleinken keresztül, ők milyen játszmákat játszottak magukkal és másokkal, megkapjuk azt, hogy hogyan is alakult, fejlődött ki a mi játékunk.  Amikor mindezt levetkőzzük, és többé nem azonosulunk vele, feltárul előttünk az életünk összes lehetősége, mely eddig láthatatlannak tűnt előttünk, és egy teljesebb, boldogabb élet szelét hozza felénk.

összedolgozásMinden alkalommal, mikor nem megyünk bele egy játszmába, hanem csupán az univerzum energiájából merítve felemeljük a másikat, összeköttetésben maradunk ezzel a szeretetteli csatornával, mely vezet minket azon dolgok felé, amelyek valóban fontosak az életben, amiket a játszmázások miatt nem vettünk észre.

Új irányt, egy magasabb rendű tartalmat ad életünknek. Intuitív gondolatokon és álmokon keresztül üzen számunkra, embereket küld életünkbe, szituációkat hoz elénk, melyek által az Univerzumban megélhetjük azon feladatokat, melyekkel mi tehetünk hozzá a nagy egészhez.

Mindenkire szükség van ebben a világban, és mindenkinek része van benne, hogy az működhessen.

A mi választásunk, hogy szeretetben vagy félelemben akarunk-e élni ebben a csodás szeretetteli világban.

Forrás: James Redfield: Mennyei prófécia és a  Zsebkalauz a kilenc felismeréshez alapján